márc 10, 2011

Kategória: Bútorjegyek

Pelenkázóasztal, sállálá

„Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s az asztal tetejére állt.”

(Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz)

Azért ez lett az idézet, mert A szegény kisgyermek panaszait, mint idézetforrást, már a Tolóajtós szekrénynél elsütöttem. Pedig ha van igazi “szegény kisgyermeke” a Bútorhoroszkópnak, akkor az a Pelenkázóasztal. Talán csak a Fogast lehet hozzá mérni, aki hasonlóképp valahogy kívül rekedt a tér-idő kontinuumon, és konkrét, szilárd identitás nélkül lebeg az Univerzumban.

És bár a Pelenkázóasztal ránézésre könnyen felismerhető, igazi jellemét kiismerni jószerivel lehetetlen. Nyugodjunk meg: erre ő maga sem képes. Tudniillik ő sem biztos soha egészen abban, hogy mit gondol, hogy ő micsoda, és hogy gondolkodik-e egyáltalán. És hogy egyébként is. A Pelenkázóasztal az ember szellemi fejlődésének azt a szakaszát jelképezi, amikor éppen csak kilépett a fizikai szükségletek bűvköréből, és elkezdi használni az agyát, nyitni a világra, ismereteket szerezni. Ő folyton csak kérdez, és ha válaszol, az sem kőbe vésett, megalapozott nézetekre épül, hanem hirtelen jött fuvallatokra. Kiválóan improvizál és nagyszerű játékos, de a tapasztalataiban nem lehet megbízni, ha meg is történnek vele a fontos dolgok, nehezen dolgozza fel őket és rakja a helyükre. Ereje a spontaneitás és a kreativitás, nem a logikus érvelés és következtetés.

Ezt jó, ha a fejünkbe véssük, és akkor nem akadunk majd ki rendre a Pelenkázóasztalok következetlenségein. Ők “élnek bele a létbe” és nem görcsölnek, nem terveznek és nem számolnak. Nem szenvednek, pontosabban nem úgy mint mások. Ezért nem lehet rájuk haragudni, és egyébként is, ők sem nagyon tudnak haragot tartani. Pelenkázóasztalnak lenni azért lehet érdekes, mert nekik az, hogy “stressz” és “gondok” teljesen mást jelentenek. Hasonlóan a Zsúrkocsihoz, meglehetősen döntésképtelen jegy, akinek időnként komoly szüksége van másokra, hogy azok megmondják nekik, mit csináljanak. Ha a Pelenkázóasztal elhanyagolja magát, akkor nagyon nehéz vele dűlőre jutni, mert épp csak annyit képes kerek perec kijelenteni, hogy akkor ő most levegőt vesz. De hogy kiflit vagy zsemlét vegyen-e a boltban, az neki már bonyolult probléma.

Cserébe azonban a nehéz kérdésekben valami hajmeresztő könnyedséggel hoz jó döntést. A mondás, miszerint teher alatt nő a pálma, nagyon igaz a Pelenkázóasztalra. A legkomolyabb helyzeteket oldja meg a legkönnyebben. Amíg a probléma kicsi, addig nem csinál vele semmit, megvárja, amíg már tényleg a tökeit szorongatja és akkor rukkol elő valami zseniálissal. Ez a hirtelen, hasraütés-szerű döntés az ő fegyvere, a Pelenkázóasztalnak ugyanis épp azért, mert neki nem tolakodik folyton előtérbe a racionális felettes énje, nagyon erős az intuíciója és egészen meglepő képzettársításokra képes.

A Pelenkázóasztal, hasonlóan a Rekamiéhoz, művészies jegy, csak másképp. Míg a Rekamié drámai, addig a Pelenkázó vicces, de nem önironikusan, mint egy Bárszék, hanem öntudatlanul. És épp addig jó vele, amíg nem tud önmagáról. Meg másokról sem. Ugyanis onnantól, hogy megdicsérjük, kettő dolog történhet vele és mind a kettő rossz. Vagy a fejébe száll a dicsőség és onnantól egy pökhendi és manipulatív hólyag lesz, és akkor azért nem csinál semmit, vagy elmegy a kedve a dicsérettől (hiszen onnantól már nem a cselekvés puszta öröméért tesz valamit, hanem mások kedvéért) és valami egészen másba kezd. Se egyik nem jó, se másik, a Pelenkázóasztalhoz illő bánásmód a másik szagos jegy, a Járóka pedagógiai stílusa. A finom pofozgatás, az kell neki, nem a sokkterápia.

Mindazonáltal nehéz megúszni, hogy egyszer Pelenkázó barátunk öntudatra ne kapjon, de onnantól kezdve viszont nem babra megy a játék, ugyanis remekül képes kihasználni, hogy őt úgyse veszik komolyan, rá nem figyelnek. A legjobb puskázók is biztos, hogy ebből a jegyből kerülnek ki. A kommunikációjuk közvetlen, könnyed, de sajnos sokszor felszínes: ez azonban épp arra elég, hogy remekül átvágjanak másokat. A Pelenkázóasztalok, mivel én-identitásuk meglehetősen “folyékony”, szeretnek színészkedni, más szerepeket felvenni. És imádják a maskarákat. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a felszínességre való hajlamukkal nagyon vigyázniuk kell a Pelenkázóasztaloknak: nem szabad mindig mindent elsőre ítélni, ötletről ötletre ugrálni. Persze ez az állhatatlanság jellemző a Zsúrkocsira is, de ott az emberi kapcsolatokra inkább.

A Pelenkázóasztal bútorjegyet jó, ha ellensúlyozza valami keményebb kiegészítő jegy is.

A Pelenkázóasztal jellemvonásait ugyanis a Csőgörény kiegészítő egy kicsit határozottabb irányba tereli. Mindkét bútorjegy könnyen oldja meg a komoly problémákat, de a Csőgörény minőség több kitartást és vagányságot visz a személyiségbe, valamint öntudatot. Ráadásul a Pelenkázó a halogatás királya, a Csőgörény gondolkodás viszont pont ezt nem tűri. Harmonikus a két tényező együttállása de ne lepődjünk meg rajta, ha azt mondja, hogy szeret “barna gyurmával” játszani.

Vastüdő kiegészítővel kissé szélsőséges lesz a Pelenkázó személyisége. A Vastüdő eleve hajlamosít tapintatlanságra, “elefánt a porcelánboltban” viselkedésre, és ezt fejeli meg a Pelenkázóasztal érzéketlensége a komoly, súlyos dolgok irányába. Helyre kell az ilyen személyiséget rázni párszor, akkor talán megtalálja a megfelelő rezgésszámot. Nem rossz ember, de egy kicsit idegesítő tud lenni.

Körfűrésszel épp olyan, mint a Tigris a Micimackóban. Pörögpörögpörög, dumáldumáldumál. Néha túl sokat is, és néha ide-odavág mások lelkébe. Vonzó típus, de nem veszélytelen, hedonizmus vezérli, és ennek vadhajtásai miatt könnyen megbánthat másokat. Néha egy-egy szava nagyon betalál és ha fáj, akkor is el kell ismerni hogy igazuk van.

Pelenkázóasztal-Szemétledobó. A legjobb gyerek a világon még nyolcvan évesen is. Mindenkinek elismeri a tekintélyét, mindenkire felnéz. Kiváló hallgatóság, lelkes és türelmes. Lelke tiszta, makulátlan de a Fogasokkal ellentétben ezt nem ideologizálják meg. Ha néha magára ölti is a rosszfiú ábrázatát, azt is csak játékból teszi, hogy másokat szórakoztasson.

Rotációs kapa kiegészítővel a Pelenkázóasztal egy nagyon egyedi személyiségű ember, akinek néha hajmeresztő megoldásai vannak, legyen szó egy rántotta elkészítéséről, vagy egy krízishelyzet kezeléséről. Mindig bealkot valami olyannal, amitől ledöbbennek mások, aztán majd irigyelni kezdik. Kiforgatja a világot mind a négy sarkából.

Kenyérpirító kiegészítő jeggyel a személyiségét nagyon-nagyon nehéz komolyan venni. Talán őneki sem sikerül. A kettő típus ugyanis nagyon hasonszőrű és egymást erősíti. Nulla felelősségérzet, nulla komolyság. Kedves, színes, szeszélyes, nagyvonalú. Kellemes ember, de nem ő fogja megváltani a világot.

Ha kiegészítő jegye Kombájn, akkor viszont egy igazi manipulátorral van dolgunk, aki törtet és csörtet, mindegy, mi legyen a célja. A Kombájn alaposan visszafogja a Pelenkázóasztal kölyökképű báját és előtérbe kerül a jegy ösztönös ravaszsága. Nem az igazság érdekli, nem a szeretet, csak mindenben az eredmény.

A Pelenkázóasztal-Mosógép jegyű emberek nagyon konfliktuskerülők, nagyon szeretik a sokszínűséget, az élet pezsgését, de valami “lebutított”, sima változatban. Ha gyűlnek a viharfellegek, akkor vagy olajra lép vagy bepánikol, sírni kezd és szemrehányó kérdésekkel ostromol bennünket. Meg kell értenie, hogy az élet néha mocskos is tud lenni, másokkal is és vele is, de ettől még nem dől össze a világ.

Ha a kiegészítő jegy Fejőgép, akkor a Pelenkázók állhatatlanságát szerencsére kiegyensúlyozza a Fejőgép projektorientált gondolkodása. Nehezen áll tovább, amíg meg nem oldotta a problémát. Ne vegyünk neki 5000 darabos puzzle-t, mert hetek helyett két nap alatt rakja ki de közben nem eszik, nem alszik, nem vécézik. Túl nagy feladatokkal ne terheljük túl, mert halálra strapálja magát.

És hogy kikhez illenek?

A Járókával egy kicsit óvatosnak kell lennie, hiába egészítik meg ki egymást, ödipális komplexusokkal terhelt lehet a kapcsolatuk, nem szabad hagyni, hogy mindent a Járóka mondjon meg.

A Szagelszívó örül a Pelenkázó lelkesedésének, kíváncsiságának, mellette nem érzi magát annyira kirekesztettnek, de a Pelenkázó idővel ráunhat, hogy a Szagelszívó mindig mások elől hessegeti el a levegőt.

A Kutyaól szívesen belemegy a Pelenkázóasztal játékaiba, ám vigyáznia kell, mert könnyen kihasználhatják a túlzott lojalitását és lelkesedését.

A Kanapé, ha megnyílik, kellően tág teret képes biztosítani a Pelenkázónak, akit a végén még az otthonülésre is sikerül rábírnia ha megérteti vele, hogy milyen jó is a négy fal között, biztonságban.

A Főnöki bőrfotellel azonban nem bírhatják egymást, kivéve ha a Pelenkázó némi alázatot tanúsít, mert akkor a kiváló megoldásai bizony kivívják a Bőrfotel elismerését.

A Hokedlivel kiváló játszópajtások, mozgékonyak és egyikük sem akar a másik fejére nőni, egyenrangú, kiegyensúlyozott a viszonyuk.

A Franciaágy viszont mást se csinálna a Pelenkázóval csak kényeztetné, akinek ez így unalmas. A Pelenkázóasztal néha nehezen érti meg a szeretet lényegét.

A Rekamiénál meg az a gond, hogy nem elég fajsúlyos, nagy falat a Pelenkázóasztal, nem elég szélsőséges. Ha vér folyik (és nem a Rekamiéé), akkor talán lehet köztük valami.

A Pelenkázó naivsága és nyitottsága imponál a Zsúrkocsinak, de mivel minkét jegynek gondjai vannak a kitartással, lehet, hogy egymás mellett is nehezen tartanak ki.

A Szobainas teljesen kiborítja rosszabb pillanataiban a Pelenkázóasztalt, nem egyenrangú felek sajnos.

A Dohányzóasztal a kedélyességével és a magabiztosságával ugyanakkor kellemes társa lehet hosszú távon is.

A Bárszékkel együtt kiváló komikus párost alkotnak, az egyik a bájos, a másik a modoros, de hol vannak az érzések?

Az Éjjeliszekrény gondolkodik a Pelenkázó helyett is, viszont fontos, hogy ne vigye túlzásba az aggodalmakat és bízzon a másik ösztöneiben, jól működnek azok.

A Tolóajtós szekrény viszont nehezen veszi észre hősünket és akkor is minek. Az egyik komoly, a másik komolytalan, merőlegesek egymásra.

A Fogas ugyanakkor a kifinomultságával és passzivitásával furcsa, de izgalmas a Pelenkázónak, csak vigyázzon, ifjonti hevében be ne palizzák valami szektába.

És hogy milyen két Pelenkázóasztal kapcsolata? Együtt járnak kakilni, és egymásnak mutogatják a kukijukat meg a nunijukat próbálgatva, hogy milyen vele játszani.

A Pelenkázóasztalok többnyire nyitott, kedves és szerethető egyéniségek, akik színt visznek mások életébe. Érdemes azonban elgondolkodniuk azon, hogy gondolkodni is kell időnként, mert az életben jöhetnek olyan kihívások, amelyeket nem lehet megoldani improvizációval, hanem tervezésre, átgondolásra is szükség lehet, ráadásul van, amikor csakis saját magukra hagyatkozhatnak. Néha kell egy kis egészséges önfejűség is az élethez, nem szabad mindig hagyni, hogy szarjanak a fejünkre.

Válasz írása