márc 12, 2011

Kategória: Bútorjegyek

Befektetni a Franciaágyba

„Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.”

(Catullus: Éljünk, Lesbia)

A Franciaágy a Bútorhoroszkóp leginkább szeretetteli jegye. Nincs még egy olyan bútordarab, amely ennyire nyíltan és feltétel nélkül lenne melegszívű: legyen szó ismerősről vagy ismeretlenről. A Franciaágy az, aki tényleg elhiszi, amit a Beatles énekelt, hogy All you need is Love.

És itt kezdődnek a bajok. Persze csúnya dolog egy elemzést rögtön azzal kezdeni, hogy az adott jegynél mi nagyon nem oké, de mentségünkre szolgáljon, hogy a Franciaágy amúgy egy nagyon kedves és nagyon rendes jegy és nehogy már a szívükre vegyék, amit írunk, mert nem bántásból csináljuk, hanem mert kell. Az egyik baj ugyanis az, hogy bár más jegyek képviselői között is adnak kimondottan érzékeny és sebezhető jegyek (bár főleg az Aktus típusúak, lásd a Rekamié, akit csak mélységes-mélyen megbántani lehet, vagy a Zsúrkocsi, aki már egy rossz hangsúly miatt halálra rémül és bezárkózik a vécébe, hogy lehúzza saját magát), de azért annyira, mint a Franciaágy, na úgy nem tud senki megbántódni. Na jó, a Rekamié. Na jó, a Rekamié jobban. De csak azért szögezem ezt le, különben ők is megsértődnek.

Mert hát az életben ugyebár, szoktak negatív dolgok is történni, amit a különböző jegyek más és másképpen reagálnak le. A Szagelszívó például úgy, hogy másokra terheli a beszívott bűzt, vagyis elkezdi elterelni a figyelmet magáról, főleg akkor, ha a katyvaszt saját magának köszönheti. A Járóka az elfogadja, slusszpassz, a Pelenkázóasztal fel se fogja, hogy mi az hogy rossz, ő mindenben talál valami hasznosíthatót. A Kanapé magára zárja az ajtót és kiheveri egy doboz zsepi meg egy kiló rágcsi társaságában. A Főnöki bőrfotel dühöng persze és ököllel veri a falat vagy beleköt valakibe. A Hokedli önbizalma nulláról átvált negatívba, győzzük kikönyörögni az asztal alól. A Rekamié összeomlik, aztán egyszer csak megint ott találjuk a rivaldafényben, a Zsúrkocsi világgá megy aztán visszajön, mert a macija nélkül persze nem megy sehova, a Szobainas kirobbant egy világháborút vagy a sitten köt ki garázdaság miatt, a Bárszék persze iszik vagy valami más csinál, lényeg, hogy elfelejtse hogy agya is van. A Dohányzóasztal szaros cipővel összekeni a szőnyeget és morog, aztán lassan összeszedi magát. A Tolóajtós meg se moccan, isten tudja mi van a fejében, az Éjjeliszekrény elkezd a dugi akcióterv meg a dugipénz után kotorászni, a Fogas meg kezet fog az ördöggel, hiszen őt is kell hogy szeresse valaki.

A Franciaágy, az meg egyszerűen csak: elszontyolodik. Nagyon. És nagyon nehezen szedi össze magát. Kicsit azért nehéz megérteni őket, mert ők tényleg abban a hitben szeretnének élnie, hogy ez a világ a létező világok lehető legjobbika, és minden egyes apró negatívummal eme hitük remeg meg. Persze összeomlani soha nem fog, de ők a legapróbb rengéseket is hajlamosak a világvége előjeleként tekinteni.

A Franciaágynak nincs sok “szent ügye” mint a Főnöki bőrfotelnek, akinek az aktuális feladat a legfontosabb, vagy a Tolóajtósnak, akiknek egy-egy hagyomány, a múlt értékeinek védelme. A Franciaágy egész élete egy misszió, egy kereszteshadjárat a Jó érdekében, és a mindenkori Rossz ellenében. Ez persze paranoiára is hajlamosítja őket, hiszen amennyire képesek mindenben meglátni a Jót, úgy olykor egy-egy ártalmatlan apróságban, egy félresikerült viccben is már a Sátán leheletét érzékelik. Ha rossz passzban vannak, akkor meg képesek mindenben a Rossz világuralmának apró jeleit meglátni.

A Franciaágyaknak az élet apró dolgai nem okoznak gondot, elsiklanak felettük, mivel ők tekintetüket az Égre szegezik folyton, de persze nem úgy, mint a Fogasok, akik folyton az evilágon túli világokba vágynak, hanem a Franciaágyak ezt az Életet, ezt a Földet szeretnék szerethetőbbé tenni. Így aztán ha össze is omlanak, megbántódnak, de a Franciaágy az a típus, akinek soha eszébe se jut az önpusztítás bárminemű formája, hiszen ők az Életbe szerelmesek. És persze nem felejthetjük el, hogy az élet reprodukálásába is, hiszen ők a szerelem és a szaporodás apostolai is.

Bajaik az életben talán csak épp abból eredhetnek, hogy túlzottan jóhiszeműek s egyszersmind túl érzékenyek is. Ők mindig mindennel és mindenkivel jóban akarnak lenni. S a baj az, hogy hiába küzdenek ők a világ jobbá tételéért, olykor fel kell vállalni az ütközéseket is, a keményebb eszmecseréket. Nem biztos, hogy akivel ellentétbe kerülnek, rögtön a Sátán ügyvivői, lehet hogy ők is jót akarnak, csak épp másképp. És ezt a bizonyos jót de másképp gondolata az, ami problémás a Franciaágyaknál, hogy ezzel nem tudnak mit kezdeni, más jegyek képviselőit meg az bosszant, hogy a Franciaágy mindent simán és szépen akar elintézni, mondhatni túl rózsaszínen és puhán.

Persze azért belső keménységük, deszkázatuk van nekik is. Hogy milyen, azt főleg a kvintesszenciák határozzák meg.

Franciaágy-Csőgörény. Na ő az, aki ha a Rosszal találkozik, akkor nem válogat az eszközökben és ellenségeit, ha végképp meggyőződött arról, hogy velejéig gonoszak, akkor a legváltozatosabb módokon tenné hatástalanná. Persze mindig csak képzeletben, hiszen egy Franciaágy ritkán megy el a tetlegességig. De egy-egy csúnyább ejnyebejnyét azért kaphatunk tőlük, cserébe viszont apró hülyeségekkel lehetetlen felbosszantani. Nála nem kell lehúzni a vécét, megteszi helyettünk.

A Vastüdő kiegészítő konokká és nagyon sértődőssé teszi a Franciaágyat, aki nagyon nehezen képes megérteni, hogy más mit és miért tett és hogyan és mennyire. Kedvesek de tapintatlanok, hiányzik belőlük a könnyedség, az élet apróságainak élvezete. Annyira mániákusan hisznek a kemény munka eredményességében, hogyha lenne is időnként szerencséjük, ők akkor is nehezen veszik ezt észre, élni meg aztán még nehezebben tudnak vele.

A Franciaágy-Körfűrész jegyű embertől jobb félni. És megijedni is tanácsos. Imádnivaló tud lenni, néha túlontúl is, aztán ha nem az van, amit ő akar, (hiszen a jegy egyik legnagyobb problémája a túlzott jóhiszeműségből eredő egyfajta korlátoltság is), szóval ha nagyon más akarunk és nagyon máshogy, akkor ne várjuk meg, amíg bepörög, mert akkor sírás lesz a vége. De aztán majd megsajnál és ad azért zsebkendőt, amivel letörölhetjük a könnyeinket.

A Szemétledobó mindent átenged magán. Jót és rosszat is. A rossz azonban a Franciaágy gyomrát ugyebár nagyon megfekszi és van olyan, amikor inkább visszaöklendi. Az ilyen jegyű embereknek ritkán van elegük valamiből, de akkor nagyon. Amikor hirtelen rájönnek, hogy mennyi de mennyi sérelem is érte őket, akkor összeomlanak, akkor tényleg azt érzik, hogy vége az életüknek. Vigyázni kell rájuk és őket is meg kell védeni, nem hagyni, hogy mindig ők vigyék el a balhét.

A Franciaágy-Rotációs kapa jegyű ember a megtestesült kereszteslovag. Nem túl kellemes társalkodó, mert utál csevegni csak úgy. Ha valaminek nem érti a célját, akkor is megpróbál jó képet vágni hozzá, de közhelyek puffogtatásán túl többet nem érdemes tőle várni. Ha ellenben az életünk forog veszélyben, akkor feláll a hagymás bab mellől és Bud bácsi kiosztja a pofonokat és csak úgy repkednek a maffiózók.

A Franciaágy-Kenyérpirító jegyű ember kiváló alapanyag a “háztartási jópofa ember” funkciójára, hiszen gondosan ügyel arra, hogy mondandója lehetőleg senkit se sértsen meg. A Kenyérpirítók beszélőkéje kimondottan hajlamosít kommunikációs feladatokra, de a Franciaágy alapjeggyel sajnos az illető olyan ember lesz, akit még véletlenül se tegyünk meg piszkos ügyek szóvivőjének, mert túlzott naivitásában végül bennünket árul el, mert csúnya környezetszennyezők vagyunk és átáll az ellenfélhez.

A Kombájn mindenkit lezúz, tudjuk. Ha ez egy Franciaágy emberi kapcsolatok iránti érzékenységével párosul, akkor az illető saját magával fog harcolni: a saját ambíciói és a választott eszközök konfliktusa ez. A Franciaágy-Kombájn sokra vágyik és könnyű életre, de ennek eléréséhez túl problémás úgy alapból, hiszen ők nem igazi törtetők. A civil szférában esetleg sokra vihetik, de az üzleti világ és a politika nagyon távol áll tőlük. Viszont nagyon jó főnökök lehetnek belőlük.

A Franciaágy-Mosógép típusú embertársainktól nem kell félni. Viszont túl közel engedni őket sem mindig érdemes, mert utána pokoli bűntudatunk lesz, az ziher. Az ilyen emberek ugyanis tényleg nagyon lelki tisztaságmániásak, ami egy keményebb, kötekedő embert bizony a sírba visz. Az ő legnagyobb konfliktusuk ugyanakkor nem a világgal van, hanem saját magukkal, ahogy a tisztátalan vágyaikkal küzdenek, és mindegy egyes megkísértéskor kedvük lenne inkább meghalni.

A Franciaágy-Fejőgép jegyű ember a tökéletes fundraiser. Ha őneki valami fontos, hiszen része az univerzális “szent ügynek”, akkor ő aztán minden megtesz, amit csak tud. És onnan is előkerít pénzt, eszközt, ember, ahonnan a büdös életbe nem gondoltuk volna, hogy lehet. Kiválóan bánik az emberekkel, és képes őket meggyőzni, legyen szó bármilyen marhaságról is. De aztán le ne arassuk helyette a munkája eredményeit, mert nem olyan könnyű őket lóvá tenni sem.

A Franciaágy elvileg mindenkivel jól kijön, mert mindenkit szeret. De ennek mértéke azért jegyenként igencsak változó. De annyit azért leszögezhetünk: egy Franciaágy egy másik Franciaággyal nagyon jól kijön.

A Szagelszívó például nagyon örül a Franciaágyak meleg, emberséges kipárolgásának, és örömmel veszi jóindulatukat, azonban a Szagelszívók szeszélyesek, és ha véletlenül a kivezető nyílásukat fordítják a Franciaágynak, az rögtön megérzi a Sátán leheletét, és onnantól kezdve nincs karácsony.

A Kutyaól és a Franciaágy jól megfér egymás mellett, hiszen a Kutyaólnak a Franciaágy stabil hátországot ad, melyet védhet, ráadásul közös idealizmusuk is összehozza őket. A Franciaágy megbocsátó, és megérti, ha a Kutyaól időnként morog párat.

A Járóka kedveli a Franciaágyat, de nem igazán érzi azt, hogy őrá nagyon szüksége lenne, ezért marad a maga kis passzív álláspontján, amíg valaki oda nem ugrik az intimszférája közelébe, hogy a Járóka megóvja. Igazából nincs sok közük egymáshoz.

A Pelenkázóasztal örömmel ugrál a Franciaágy türelmén, azonban vigyázni kell vele, mert fejlődésüknek a túlzott, áramló jóhiszeműség olykor többet árt mint használ. És a Pelenkázóasztal sajnos elég felszínes és érzéketlen tud lenni, amivel nagyon összetiporhatja a párnákat. Inkább kerülje a Franciaágy a Pelenkázókat.

A Kanapé spontaneitása és társaságszeretete jól megfér a Franciaágyak mindenkit szerető hozzáállása mellett, ráadásul a Kanapé, akinek annyira fontos a társaság, bőségesen részesül a Franciaágy gondoskodásában.

A Főnöki bőrfotel azonban túl energikus és túl törtető, ráadásul ha célja megkívánja, akkor bizony igen mocskos eszközöket is használ. Ez pedig egyrészt bántja, másrészt bosszantja is a Franciaágyat, és ritkán, de ilyenkor ő is kivont karddal ront a megszeppent Bőrfoteleknek.

A Hokedli kedves és bájos odaadását nagyon méltányolja a Franciaágy, de a folyton kihívásokat, maguknak olykor a kelleténél több nehézséget is okozó Hokedli szemlélet bizony nem eredményez hosszú távú kapcsolatot kettejük között.

A Rekamié és a Franciaágy is olykor már betegesen túlérzékeny jegy, ezért hiába a kölcsönös jóindulat, ha mindig a másiktól várják a békülési szándékot és a pátyolgatást. A Franciaágy inkább megadja ezt a Rekamiénak, de ne várjon hasonlót, ha neki van baja, ilyenkor saját erejéből kell talpra állnia.

A Zsúrkocsi sajnos sokszor túl hiperaktív és állhatatlan egy Franciaágynak, és képes egyik napról a másikra teljesen megváltoztatni a véleményét. Hiába fajsúlyos egyéniség a hálószobabútor, mivel a Zsúrkocsit olykor csak az erélyes, néha egészen erőszakos viselkedés képes jobb belátásra bírni, a Franciaágy pedig inkább elengedi a Zsúrkocsit, minthogy kemény legyen vele.

A Franciaágy végtelen jóhiszeműsége az, amire egy sodródó, olykor vagdalkozó Szobainasnak szüksége lehet, hiszen őket is meg kell, hogy értse valaki. A Franciaágy végtelen odaadása ugyanis képes az ő szívüket is meglágyítani, így aztán sutba dobják a lovaglópálcát és mellettük egy kicsit békésebbek lesznek.

A Bárszék olykor cinikus és fölényes hozzáállása nagyon könnyen megbánthatja a Franciaágyat még akkor is, ha azt ők is tudják, hogy a Bárszék sokszor nem gondolja komolyan, azt amit, mond. De a Bárszék ironikus természetét alapjáraton is ingerli a Franciaágy egyszerű, sokszor túl rózsaszín kedvessége.

A Dohányzóasztal jó kedélye és pozitív világszemlélete rokonszenves a Franciaágynak, az legfeljebb a túlzott egészségrombolást vetheti a Dohi szemére. Mindketten otthonülő típusok, és néha talán túl egysíkú a gondolkodásuk, főleg, ha még erősítik is egymásban ezt.

A Tolóajtós szekrény és a Franciaágy jól mutat együtt, hiszen mindkét jegy utálja a szélsőséges, viharos eseményeket, és mindkét jegynek fontosak az időtálló értékek, dolgok, emberi kapcsolatok. Nagyon termékeny a viszonyuk egymás számára, akkor is, ha a külvilágnak olykor unalmasnak tűnnek.

Az Éjjeliszekrény, ha egy Franciaágy mellé kerül, elmozdíthatatlan társa lesz. Az Éjjeliszekrény diszkrét odaadása és a Franciaágy monumentális melegszívűsége együtt rendíthetetlen párossá teszi őket, és az éber Éjjelik figyelmét az apró részletek sem kerülik el.

A Fogas túlzott eszmei magassága néha már inkább megijesztik a Franciaágyat, de mindkét jegyben van afféle „hippi” beütés, ami közös nevezőre hozhatja őket, legfeljebb a Fogas időnkénti vakbuzgóságából eredő túlkapásaiból lehetnek konfliktusok kettejük között.

Talán furcsán hangzik, de a Franciaágyak életében a nagy konfliktusok abból eredhetnek, hogy mennyire kerülik a konfliktusokat. Sok helyzetben (s ezt tanácsoltuk a Zsúrkocsiknak is) még időben szembesülni kell az ellentétekkel, “kiereszteni a gőzt”, ugyanis vannak helyzetek, amelyek nem múlnak el maguktól. Néha igenis kell, hogy az ember kőkemény tudjon lenni, és sorrendet felállítani a dolgok fontosságát illetően.

  1. zelda szerint:

    Hol vannak mostanában a franciaágy pasik?

  2. Szaky szerint:

    A kék osztriga bárban.

  3. Béla szerint:

    Barát zónában

Válasz írása