márc 24, 2011

Kategória: Bútorjegyek

Fogas kérdés

„Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hűvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, –
most lelkem: ember – mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam”

(József Attila: Medáliák)

Mit ne mondj soha egy Fogasnak? Akaszd fel magad! Mert még a végén képes és a hecc kedvéért átugrik a Nirvánába, aztán ott felejti magát. A Fogas ugyanis úgy tartalmas jegy, hogy a Tolóajtóssal és az Éjjeliszekrénnyel ellentétben szinte egyáltalán nem kötődik az anyagi világhoz. Ő szellemi javakat gyűjt és élményeket.

A Fogas igazi ködlovag, fel-felsejlik, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben, elpárolog. Nem kötődik, nem hű, nem őriz és nem tart. Ő létezik. Lebeg meg minden. Aztán időnként koppan, mert még a Bárszéknél is elvontabb. Szó se róla, a Bárszékről is nagyot lehet esni, de a felhőkről még nagyobbat. Márpedig a Fogas ott jár, pontosabban levitál. Meg meditál. A Fogasban az az érdekes, hogy mint tartalmas jegy, ő is gyűjt, szerez tartalmakat. Csak éppen ő úgy, hogy nem csinál semmit. Van a sarokban és szemlélődik. Hangja finom, nem éles, nem erős. Nem csinál nagy ügyet abból, ha nincs körülötte senki és abból sem, ha vannak. Ő legyen és kész. Elfogad és befogad. És épp ez az, ami kemény dióvá teszi a Fogasokat. Valahol megfoghatatlanok, ezerszínűek, a mimikri mesterei, mindent magukra tudnak venni és mindent le is tudnak dobni magukról. Kinek jó ez és minek?

A Fogas szerint a világnak ez kell. Peace, make love not var, make nyal (LSD-bélyeget mondjuk vagy női testrészt) not szar. Gouranga. Na igen, tuti hogy Fogas az utcán fundraisingelő krisnás. Ő az, aki a képedbe vigyorog, amikor közlöd, hogy sátánista vagy, és nem akar-e jönni a következő orgiátokra áldozatnak. Fegyvere a mosoly: nem a vigyor, nem a grimasz, hanem az a finom, éppen csak észrevehető mosoly. Állhatatos mosoly, mert olyankor is arcára ül, amikor más csak vicsorog. Ettől még titokzatosabb lesz, hiszen mások nem értik, hogy a legképtelenebb helyzetekben is képesek meglepően nyugodtak maradni.

Legalább a Fogasok boldogok, boldog naivitásban töltik életüket. Bölcsülnek. És valahol, a sok agresszív bútorjegy között erre is szükség van, bizony. Harmonizálják a közeget, ahol vannak. Mint egy ultrahangos párologtató vagy füstölő, olyanok. Kellemesebbé teszik a helyiség levegőjét és jó nézni, ahogy száll belőle a füst vagy a pára.

Persze ha kellemetlen behatások érik őket, akkor ők is agresszív állatok lehetnek, a hardcore hittérítők és dzsihádista terroristák között minden bizonnyal sok a Fogas. Mert az ő tudásuk, az ő bizonyosságuk az egyedüli. Ilyenkor elvakultság lép az elfogadás helyébe és a nézeteik nevében vérengző fenevadakká válhatnak. A Fogasokban nem tombol a folyton kétkedő, vad intellektus, ebben különböznek az egyébként hasonlóan magasan lebegő Bárszékektől. Az egyik hisz, a másik gondol. A többiek meg többnyire cselekszenek. A Fogasnak kevés dolog állandó az életében de az értékrend, az többnyire az. Egy macsó, agresszív Fogas a legrosszabb esetben is kereszteslovag. És ha látszólag teljesen átlagos, mondhatni kispolgári életet is él, az otthona, a magánélete, a szabadideje biztosan valamitől különleges. Nem szeretik a kiüresedett rutinokat. Sok bútorjegynek nehéz célt találniuk az életükhöz, a Fogasnak azonban annyi küldetése van, hogy jut belőle másoknak is mind. Hajlamosak, mint a Hokedli, a legnagyobb terheket magukra akasztani, pedig ők nagyon törékenyek tudnak lenni.

A Fogas mellé valóban, kell valami markánsabb kiegészítő jegy, különben elillannak súlytalanul.

Bár a Csőgörény pont nem az kéne hogy legyen, mert az kicsit önellentmondás. Vadóc bölcs, az a fajta zen mester, aki ráver a seggedre mert azt hiszi, hogy attól lesz spontán megvilágosodásod. Igénytelen és olykor már önmarcangoló típus, kell neki valami értelmes tevékenység az üresjárat helyett, hogy levezesse fölös energiáit.

Vastüdővel párosítva sajnos az a fajta lesz, aki sínen van. Egy sínen egész életében. Villanymozdony. Neki egy feladata van, egy a sorsa és kíméletlenül robog afelé. Vargabetűket, váltókat nem ismer. Ő az a misszionárius, aki elfogadja, ha kannibálkajaként végzi. Ha meg is gondolják magukat valamiben, csakis az utolsó pillanatban. Vagy utolsó utániban.

Körfűrésszel igazi simlis. Mivel sokat tud és jó megfigyelő, ezért remek manipulátor válhat belőle. Személyes kisugárzása izgalmas, mert látszólagos szelídsége alatt vadállat sejlik. Tipikus szélhámosok, ügyvédek, politikusok lehetnek ha levetik az idealizmust. Ha megmaradnak idealistának akkor is azok lehetnek, legfeljebb hülyét csinálnak magukból.

Szemétledobóval? Teréz anya teljesen. Nincs más alternatíva. Esetleg Szent Margit, aki félt mosakodni, mert a víz beszennyezte volna szemérmes testét. Műfaja: meg nem értettség, mártírsors, de a Szagelszívók exhibicionizmusa, érzelmi zsaroló jellege nélkül. Egó, önérvényesítés nyista, az egész ember egy Felsőbb Akarat ágense.

A Rotációs kapa jó hatással lehet rá, mert a kapa ereje, pörgése a Fogas ismereteivel, jó felismeréseivel hatékony és sikeres emberré teheti. Jól kommunikáló ember, aki képes érvényesíteni akaratát anélkül, hogy másokban brutális ellenérzéseket keltene.

Kenyérpirítóval az a fajta ember, aki mindig meglepetésekkel jön, szellemes történetekkel, bókokkal. Mindig ad valamit, valami kellemeset, pozitívat az ember egójának még akkor is, ha nem igazán gondolja át mit mond és mi is elfelejtjük öt perc múlva. Néha felszínes dolgokat is betáraz, tartsuk távol a Coelhos bölcsességektől. Sokat dumál de keveset cselekszik.

Kombájnnal igazi falu bolondja, de legalább igazi állatbarát. Néha túlzásokba esik amikor Szent Ferencet akarja követni és madarak helyett csótányoknak, kagylóknak, penészgombáknak tart szentbeszédet. Jóféle tarhálós csöves lehet, az a fajta, aki önként vállalta szegénységét és remekül ellavírozik a kukák között.

Ha kiegészítő jegye Mosógép, akkor labilis személyiséget kapunk, aki állandóan meg akar tisztulni, világosodni, stb. Szégyelli bűneit, ösztönkésztetéseit, a tisztátalanságtól, a materiális vágyaktól való rettegés kergetheti őrületbe, pedig nem baj, ha olykor az öblítőnek érzéki illata van, az a fontos, hogy ne legyen már rothasztóan pállott az alsóneműnk, nemde?

Fejőgéppel párosítva igazi tudás-függő, aki képtelen kikapcsolni a rádiót, mert hátha a következő percben mondanak valami érdekeset. Minden érdekli, egyszerre két számítógépen négyféle böngészőt futtat, mindegyikben vagy tíz ablakkal. Mindent tud, mindenről hallott, csak épp egész nap nem csinál semmit az információ-gyűjtésen és a Facebookos észosztáson, twitterezésen kívül.

Hogy ezeket a légies széplelkeket kik képesek elviselni?

Hát egy másik Fogas az ellebeg mellettük, kivéve ha a szektafőnök parancsolja meg nekik, hogy kötelesek egymással párosodni. Határozottan unalmas két Fogas együtt, mert ők azok a típusok, akik nemhogy jól tűik, de kimondottan igénylik az egyedüllétet. Ez, valamint az olykor idegesítő passzivitásuk kissé nehézzé teszi kapcsolatukat más bútorjegyekkel.

A Dohányzóasztal és a Fogas viszonya kimondottan ellenséges. A Dohányzóasztal ugyanis szeret a középpontban lenni és elvárja, hogy figyeljenek rá és értékeljék, és kimondottan bosszantja, ha valakit látványosan nem érdekli az, amit csinál. A Fogasnak érdeklődőnek és erős gyomrúnak kell lennie, ha akar valamit a Dohányzótól.

A Kanapé és a Fogas néha tanulhat egymástól, ugyanis a Kanapéból sokszor meglepő bölcsességek bukhatnak elő. A baj csak az, hogy ezen tulajdonságával annyira nem törődik, így kiaknázatlanul marad a rejtett tudása. Pedig a Fogas ezt nagyon értékelné.

A Kutyaól és a Fogas nagyon ritkán találkozik és akkor is minek. A Kutyaólak tényleg csak azt veszik észre ami az orruk előtt van, nehezen absztrahálnak. Ugyanakkor a Kutyaólak korrekt és megbízható teremtések, ha meggyőzik őket, hogy szolgáljanak egy ügyet, a maguk módszereivel meg is teszik azt.

A Zsúrkocsi inkább etetni, itatni szeret és fél, hogy nem elég okos és felsőbbrendű a Fogasnak, és ő szereti a társaságot, az élteti, nem a magányos gubbasztás. A zsúrkocsi rendszerint előbb szól, majd cselekszik, és csak azután gondolkodik. Vagy egyáltalán nem gondolkodik.

A Szobainas nem tudja maga alá gyűrni, ha olyanja van, mert a Fogas még azt is élvezi, ha a nézetei miatt szenvedhet. Egy folyton középen lebegő nem juthat dűlőre a brutális szélsőségek élveteg bútorjegyével.

A szkeptikus Bárszék még majomrészegen is szanaszét ironizálja a Fogas magas rendű gondolatait. A Bárszéknek a pillanat a fontos, a Fogasnak az örökkévalóság. A Bárszék okos, de inkább logikus, mintsem intuitív, anélkül pedig aligha értheti meg a Fogast.

Bár a Rekamiénak jól esnek a pozitív hangulatú észrevételek a Fogastól de ha lekerülnek a brokátok és selymek az akasztóról és nem marad ott semmi csak egy viharvert esernyő, a Rekamié új közönség után néz.

A Franciaágy az, aki méltányolhatja a szellemi tartalmak bútorjegyét, hiszen a szeretet, a make love eszméje összeköti őket, de míg a Fogasban kimondottan erős az aszkéta hajlam, addig a Franciaágy néha mát túlzónak tartja az önfeláldozósdit.

A Hokedli is ministránsa lehet, mert szegény Hokedlik képesek mindenkire felnézni és elismerni mások szellemi többletét. De a Főnöki Bőrfotel átnéz rajta. Ráhajít valamit aztán hagyja a fenébe, nem méltó a figyelemre. A Főnökinek alattvalók kellenek, nem magányos remeték.

A Főnöki bőrfoteleknek energiára és tettekre van szükségük, nem ideológiára. A Fogasok hidegen hagyják őket, akiket meg a Főnökik túlzott törtetése és gyakorlatiassága ijeszt el.

A Pelenkázóasztal felszínes de kíváncsi és amíg a Fogas érdekesen képes előadni mondandóját, a Pelenkázó jó hallgatósága lehet és mivel ő maga nem szívesen gondol mélyebben bele a dolgokba, ezért könnyű meggyőzni. Tanítványa lehet a mesternek.

De hiába közös mártírság, egy Szagelszívónak az enyhe pára túl könnyed, neki nem elég komoly és kemény dió a Fogas, nem elég nagy és jelentős. A Szagelszívó csak akkor kapcsol be, ha valami igazán nagy durranás van készülőben.

A Járóka néha túl konzervatív a Fogasnak. Nem akar ő se szállni, se semmi. Megpróbálja lerángatni a Fogast a földre, hogy ha már misszió meg minden, válasszon hatékonyabb eszközöket.

A Tolóajtós szekrénynek a tradíció a fontos, nem a szellemi izébizék. A dohos szagot jobban kedvelik és egy olyannal nem tud kezdeni, aki nélküle is elvan, mint a befőtt, és nincs szüksége arra, amit nyújtani tud, az a stabilitás. A Tolóajtós egyszerűen nem tud azzal mit kezdeni, ami nem materiális, amit nem láthat, foghat, szagolhat. Neki a Fogas szavai elszállnak.

Csak az Éjjeliszekrények olyan figyelmesek, hogy a nagy meditálgatás közben azért figyelmeztessék a Fogasokat hogy enni és inni is kell. Főznek, megágyaznak nekik, a Fogas meg cserébe odadob néhány bölcsességet, amitől az Éjjeliszekrény máris eltelítődik.

Mit is mondhatnék a Fogasoknak? Azt hiszem, érdemes egy kicsit keményebbnek, realistábbnak lenni, nem mindig ábrándokat kergetni, nem alagsori könyvtárszobákban leélni egy életet Kierkegaardon agyalva, nem meg nem értett műpapként éhen halni. Kell az a make love, de érdemes időnként óvszert is húzni, nehogy nagyot koppanjanak a végére, mert kemény lesz az elvonókúra is.

„Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hűvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,
és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, –
most lelkem: ember – mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam”
(József Attila: Medáliák)
  1. Tamika szerint:

    Az a Rotációs kapás nagyon igaz lett.

Válasz írása