szept 9, 2011

Kategória: Életmód

Bútorok és öltözékek: az Aktus jegyek

A múlt héten az olvasók már megismerkedhettek azzal, hogy a bútorjegyek képviselőinek melyik testrészük lehet az erősségük. Most pedig egy új sorozatot indítunk, melyben az egyes bútorjegyek öltözködési szokásairól írunk. Mivel az Aktus jegyek képviselői végtelenül hiúk tudnak lenni (de legalábbis egy Rekamiéval nem szívesen húznánk ujjat) ezért velük kezdjük a sorozatot, hogy meg ne sértődjenek, ellenben rohanhassanak vásárolni.

 

A Franciágyak az aktus jegyűek képviselői közül azok, akik a legkevésbé szeretik a feltűnést, és ez az öltözködésükön is igencsak látszik. Nem szeretik az erős, urambocsá megosztó színeket, amikor másokat zavarhatnak. Nem szeretik az öltözködés ama egyszerű, ámde manipulatív vonását, hogy a kedvezőtlen vonásokról elterelik a figyelmet és oda irányítják, ahová érdemes. A Franciaágyak egyáltalán nem szeretik a trükközést.

Éppen ezért sokszor előfordul náluk, hogy hiába jó az alakjuk, ha elfelejtik, vagy nem akarják kihangsúlyozni. És sokszor azt a benyomást keltik, mintha az a ruha, amit viselnek, pár számmal nagyobb lenne náluk, mert nem igazán izgatják őket se a méretek, se az egyéb részletek, mint a szabás finomságai. Számukra az öltözködés az egy természetes valami, amire kár több időt fecsérelni, a divatot meg egyenesen utálják, hiszen minek kelljen évente lecserélniük a fél ruhatárat.

Ezért aztán kicsit olyannak tűnhetnek, mint akik „kívül rekedtek” az idők folyásából. Szeretik a klasszikus, régies szabásokat. A Franciaágyak előszeretettel húznak fel régi korokat időző ruhákat, például puffos ujjas, vagy ún. „empire” szabású (olyat, amilyet a Büszkeség és balítélet és egyéb Jane Austen filmadaptációkban viselnek) ruhákat. Egyes Franciaágyak kissé tolóajtósoid módon felmenőik öltözékéből is válogatnak, büszkén viselve a nagyszülők darabjait.

Nem szeretik a túl sok ruhadarabot és nem szeretik a nehéz anyagokat sem, a műszálat pedig végképp nem. A pamut és a flanel való nekik, és az egyszerű szövetek. Alkalmi öltözködésben sem akarnak túl feltűnők lenni, bár mivel ők is aktus jegyűek, ezért ez önkéntelenül is sikerülhet nekik, amit persze zavar nélkül vesznek tudomásul. Férfiként szeretik az érdekes gallérú ingeket, a változatos színű kézelőket és mandzsettagombokat. A Franciaágy férfi azon kevesek egyike, akiknek jól áll a rózsaszín ing is.

Kiegészítők: itt egy kicsit elszabadulhat a képzeletük, elsősorban a kendők, sálak de a más jegyűeknek jól nem mindig álló masnik és fodrok terén is. Szeretik a csipkét is.

Lábbelik: nem igazán fordítanak rá nagy ügyet, legyen kényelmes. A Franciaágy nőnek jól áll a lapos sarkú balettcipő és egyéb topánok.

Ékszerek: régiesek, nemesfémből készültek. Kedvelik az igazgyöngyöt.

Színek: elsősorban a pasztell, púderes színeket ajánljuk.

Táska: nem annyira a bőrt szeretik, hanem inkább az erősebb, strapabíró textilt. A Franciaágy nő alkalmi táskája mindig míves, cirádás, ők ebben „tombolják ki” magukat.

A Zsúrkocsi öltözködésénél az egyik legfontosabb szempont a kényelem. Mivel ők a figyelmet magukra nem a külsejükkel, hanem inkább a tetteikkel szeretik felhívni, ezért ha nem szabja meg dress code, akkor bizony slamposnak is tűnhetnek, mert épp csak annyi gondot fordítanak öltözködésükre, hogy kényelmesen fedje a testüket.

Egy másik jellemzőjük, hogy szeretnek sok ruhadarabot magukra aggatni. Ez is a kényelemmel függ össze igazából, hiszen nem szeretnek napközben átöltözni, ezért reggel úgy készülnek fel, hogy csak fel-vagy levenni kelljen egy pulóvert. Ráadásul a Zsúrkocsi szemérmes és nem szeret azonnal mindent megmutatni, így könnyen előfordulhat, hogy egy Zsúrkocsi nőn a kabát, kardigán, blúz kombó alatt létező legdögösebb fehérnemű lapul, mert már reggel felkészült az esetleges éjszakai vetkőzőszámra: de ezt csak az a kivételezett tudja meg, aki érintett az ügyben.

Zsúrkocsinak a munkás hétköznapok mellett nagyon fontosak az ünnepek, és ezek azok, amikor igazán elemükben vannak. Ilyenkor kibújik belőlük a vérbeli aktusjegyes hiúság és ízlés, és képesek olykor még a Rekamiékat is túlragyogni tökéletes toalettjükkel. A különbség csupán annyi, hogy a Zsúrkocsi itt is inkább kevesebbet mutat magából és ilyenkor a mozgás és a testük helyett a ruha lép főszerepbe. A tökéletes fazonú kis fekete és az egyszerű, de márkás, jól szabott öltöny való leginkább a Zsúrkocsinak, mert emellett a kiegészítőkkel remekül lehet zsonglőrködni.

Apropó, kiegészítők. A Zsúrkocsik szeretik a színes, tarka dolgokat, így megszállottjai lehetnek a sálaknak és a nyakkendőknek, amiket naponta cserélgethetnek. Ha egy komoly eseményen halálfejes vagy hajmeresztően tarka nyakkendővel jelenik meg valaki, az csak Zsúrkocsi (Benézte a nagy rohanásban, későn vette észre, ég a pofája, visít, elrohan másikat keríteni.) vagy Hokedli (Ennyi is belefér, nekem ezt mondták…most miért haragszotok rám?) vagy Pelenkázóasztal (Halálfejes nyakkendő a temetésre: kúl, nem? Hehe.) lehet.

Lábbelik: minél kényelmesebb és egyszerűbb legyen. Nehezen választják ki a megfelelőt ami kényelmes, de jól is néz ki (azért ők is Aktus jegyek, na…) és sok alkalomra jó. De ha megtalálták, akkor nehezen válnak meg tőle. Fekete, kisebb sarkú fűzős bőrcipő vagy mokaszin a műfajuk.

Ékszerek: mivel egy mindenbe beleakadó nyaklánc vagy fülbevaló akadályozza őket a mozgásban, ezért a minimálra törekszenek és kerülik a túlzott csillogást. Az arany helyett az ezüst áll nekik jól és az élénk színű kövek.

Színek: hidegtálakhoz hideg színek dukálnak: kék minden mennyiségben (az egészen világostól a sötétig), meggypiros, élénk zöld, türkiz, ezüstszín.

Táska: egyszerű, nagy, strapabíró, egyszínű, többnyire fekete. Legyenek belső zsebei, különben nem talál meg benne semmit és akkor a Zsúrkocsi visít.

A Rekamié az egész Bútorkör egyik leghiúbb tagja. Személyes kötelezettségnek érzi, hogy kinézetével lenyűgözzön másokat, de legalábbis elismerő pillantásokat zsebelhessen be. A Rekamié, akár a férfi, akár a nő, akkor érzi igazán jól magát a bőrében, ha ruhájában leginkább egy műalkotáshoz hasonlít. Hogy ez a műalkotás képregény vagy reneszánsz freskó, az tulajdonképp mindegy is.

Egy Rekamiénak gyenge pontja a vásárlás: márkapreferenciái általában nincsenek, ő az elképzelésének leginkább megfelelő darabokat válogatja össze és ha kell, hát napokat tölt el ezzel és végigjárja az összes üzletet, amit csak elér. Fontos neki, hogy minőségi ruhadarabokat válogasson össze és mindegyiken legyen valami különleges: itt persze nem a csicsára gondolunk (sőt, inkább az egyszerű darabokat kedvelik), hanem arra, hogy például a felső különösen jól emelje ki a dekoltázst vagy egy nadrág különösen szépen feszüljön a fenékre, esetleg a lábakat hosszítsa optikailag különösen jól.Nem vesznek olyan ruhákat, amelyeknek például csak majdnem olyan színük van mint kéne: ők kompozícióban gondolkodnak, és ha nem is tudják, de pontosan ráérezne arra, hogy milyen ruhadarabbal milyen hatást váltanak ki. Ezenkívül remekül kombinálják az egyszerűt a bámulatossal, és dobnak fel például egy visszafogott ruhát a kiegészítőkkel. A karakteres, jól megkomponált megjelenés jellemzi tehát őket, legyen szó a mindennapokról vagy a nagy eseményekről. A Rekamiénak szörnyű tragédiát jelent, ha valaki csinosabb, jól öltözöttebb náluk, de ez ritkán fordul elő.

A többi jegynél sokkal markánsabban különíthetők náluk a “korszakok”, amelyekben öltözködésük az életszemléletüket követi le, hiszen a Rekamié teljes odaadással veti bele magát bármibe, amit szívvel-lélekkel tud képviselni. Nagy váltásaik vannak, képesek átalakulni úgy, hogy rájuk sem lehet ismerni.

A kiegészítők terén is a karakteresség jellemzi őket: vagy semmi, vagy valami nagyon ütős. Ez vonatkozik a sminkre, szemüvegre, harisnyára, gyűrűkre, övekre és nyakkendőkre, sőt, is. Mind a férfi, mind a nő Rekamié szívesen felvesz olyasmit is, amit mások nem mernének viselni, mert túl soknak tartanák. A Rekamiék is mindig a túlzás határán táncolnak a megjelenésükkel, de nagyon ritka, hogy egyikük beleesik abba a hiába, hogy átlépi azt a bizonyos határt.

Lábbelik: ragaszkodnak a legjobb minőséghez, hiszen a kényelmes cipő elengedhetetlen ahhoz, hogy egész nap tündököljenek, de ugyanígy nem engednek a dizájnból sem.

Ékszerek: a megmunkálástól függ, dizájn a lényeg, az anyag másodlagos.

Színek: karakteres feketék, fehérek, vörösek, zöldek, kombinálva az élénket valami visszafogottabbal.

Táska: na, az szerelem kérdése, a Rekamié pedig szeszélyes lélek.

 

  1. samtelen szerint:

    Fánk most említette nekem, Coco Chanel is Zsúrkocsi-Vastüdő volt ám (látens Csőgörény, Kanapé év Csőgörény hónapjában). Ő találta fel a kis feketét.

Válasz írása