júl 25, 2012

Kategória: Életmód

Bútorok és öltözékek: a Súlyponti jegyek

Már javában tartanak a nyári leárazások, úgyhogy kivettük a hűtőből régi sorozatunkat, mely a bútorjegyek öltözködési szokásaival foglalkozik. Az Aktus és a Tartalmas jegyek ruhatára után következzenek a Súlyponti, vagyis a Segg-hely jegyek, tehát a Kanapé, a Főnöki bőrfotel és a Hokedli ruhatárának jellemzése.

A Kanapék számára a látszat, hogy másokban milyen kép alakul ki róluk nagyon fontos, ezért nyilvánvalóan komoly figyelmet fordítanak az öltözködésükre. Ugyanakkora nem törekednek sokkoló hatásokra mint a Rekamiék vagy a Szobainasok, a túlzott feltűnést már csak azért sem keresik, mert azáltal túlontúl megosztóvá válhatnak. A kihegyezett drámaiság azért távolabb áll a Kanapék természetétől, ezért csak akkor vesznek fel hajmeresztő összeállításokat, ha engedve improvizatív hajlamaiknak (és a véralkohol-szintjüknek) valamiért marha jó ötletnek gondolják, hogy két műanyag tölcsérből összetákolt melltartóban menjenek el egy társasági eseményre. Ha viszont így történik, akkor már nehezen visszakoznak és még véletlenül se gondolják meg magukat Zsúrkocsi módjára, hanem próbálják kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet és élvezni a show-t.

A Kanapék, bár szeretik az otthonukat, mégsem mondhatóak elég háziasnak. Számukra az otthon sokszor egyenlő az átjáróházzal vagy a lakáskocsmával, ahol lehet dohányozni és elvonulni a kamrába egy gyors numerára. Épp ezért a vasalódeszkát sem látják szívesen, kivéve rögtönzött bankettasztal formájában, amire lehet pakolni. És felmerül az emberben az is, hogy az automata mosógép feltalálása előtt hogyan tartották tisztán a ruháikat, mivel a Kanapék más bútorjegyeknél jobban hajlamosak arra, hogy különféle balesetekből kifolyóan összepiszkítsák az öltözéküket. Épp ezért a könnyen tisztítható, vasalást lehetőleg nem igénylő anyagokat részesítik előnyben. Inkább menjen az elegancia rovására.

Épp ezért a ruházatuk is egyszerűbb, mert ki nem állhatják a bonyolult gombolásokat, a folyton eligazításra szoruló fodrokat, és szinte biztosak lehetünk abban, hogyha ismerősünknek folyton csálén áll a nyakkendője vagy félrecsúszik a melltartópántja, hogy az illető bútorhoroszkópjában biztosan van Kanapé hatás. Ugyanakkor mivel a Kanapék számára létkérdés mások társasága, és kevésbé szerencsés esetekben a saját önértékelésüket is mások ítéletétől teszik függővé, ezért kimondottan könnyen bedőlnek a különféle divathisztiknek, irányzatoknak. A közösséghez tartozás vágyának egyik kifejeződése, hogy megpróbálják követni a trendeket, vagy ha ehhez túl erős egyéniségnek bizonyulnak, akkor egyes irányzatokhoz, szubkultúrákhoz próbálnak meg igazodni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a Kanapék nem lennének kreatívak az öltözködésben, mert változatosságot igénylő mentalitásuk itt is megnyilvánul, de inkább az ésszerűség keretei között és inkább a ruhadarabok egymáshoz illesztése illetve a kiegészítők válogatása terén. Itt viszont meglepő kombinációkkal állhatnak elő, akár tudattalanul is, amikor már félig késésben, alig odafigyelve kapnak magukra valamit.

Lábbelik: sok van belőle, hogy mindig az aktuális lelkiállapotuknak megfelelőt tudják felvenni, és passzoljon a táska színéhez is.

Ékszerek: egyszerűbb, bohókásabb. Nem ragaszkodnak a fémekhez, a Kanapék simán elmászkálnak Lego-fülbevalóval is és szeretik a színes, műanyag gyöngyös dolgokat is.

Színek: a nagy, látványos mintáktól óvakodnak. Szeretik az élénk színeket, a pasztelleket sokszor unalmasnak tartják, ráadásul könnyebben piszkolódnak.

Táska:  mindenre jó legyen és minden beleférjen. Képesek akár hátizsákkal mászkálni egész nap, alkalomtól függetlenül.

A Főnöki bőrfotelek nem is igazán öltözködnek, hanem felvértezik magukat. Számukra a ruházkodás nem afféle művészi önkifejezés eszköze, ahol kiélhetik kreatív hajlamaikat és megvillanthatják pazar stílusérzéküket, hanem inkább a test fedésére szolgáló páncélzat, vagy egyenruha, ami kifejezi társadalmi státuszukat. Mivel a Főnöki bőrfotelek eléggé kontrollmániások, ezért mindig gondosan megválogatják, hogy mit vegyenek fel – más bútorjegyek képviselői mégis szürkének és jellegtelennek érezhetik őket, noha csak annyi történt, hogy mást gondolnak a ruházkodásról.

A jegy képviselői ugyanis majdhogynem négyzetcentiméterre kimérik, hogy melyik testfelületükből mennyi látszódjon szabadon és milyen mértékben. Mind az alkalom, mind a hőmérséklet tekintetében hajlamosak a túlöltözésre, de ők ezt úgy élik meg, mint felsőbbrendűségük bizonyítékát, hogy mennyire igényesek és hogy negyven fokban is állják a strapát talpig feketében. Náluk a kényelem csak nagyon sokadik szempont a ruhák megvásárlásánál, inkább a szabásra helyezik a hangsúlyt. Szeretik a jó tartású, sűrű szövésű anyagokat, amiket nem kell vasalni, mert nincsenek rajta nemkívánatos gyűrődések. A Főnöki bőrfotel nő előnyben részesíti a határozott, látványos szabású ruhákat, nemcsak azért, hogy leplezze a kilóikat, hanem mert ilyenekben még erőteljesebbnek érzi a sziluettjét.

A Főnöki bőrfotelek, bár fontos számukra a hivatás, a megkeresett pénzüket nehezen szórják el. A bútorkörben ők a legkevésbé hajlamosak az impulzusszerű vásárlásra, és nem szívesen dőlnek be az akcióknak sem. Tervszerűen, világos elképzelésekkel mennek el ruhát próbálni, és a fülkébe is épp csak annyit visznek be, amennyi éppen csak szükséges. A nagyon rámenős eladókat ki nem állhatják, néha egy-egy pillantással is képesek őket jegelni és elzavarni a fenébe és mások véleményére sem szoktak kíváncsiak lenni. A divatot épp csak annyira követik, hogy ne keltsék idejétmúlt ízlésű ember benyomását, de ezt kiküszöbölve, inkább olyan darabokat vesznek, melyek örök darabnak minősülnek. Épp ezért fontos számukra, hogy megbízható, komoly múlttal rendelkező márkáktól vásároljanak. Hajlamosak ugyanakkor címkét villantani, ezzel is jelezve, hogy nekik még erre is telt, és időnként még hencegnek is azzal, hogy az éppen viselt szerelésük összértéke hány százezer forint.

Megpróbálnak vigyázni az alakjukra, mert gyűlölik, amikor a gondosan kiválasztott öltözékük hirtelen máshogy áll rajtuk, mint tökéletesen. Egy Főnöki bőrfotel saját magával hasonlik meg, amikor rájön, hogy valamijét kihízta. Ennél rosszabbul csak azok járnak, akik figyelmeztetik is erre őket, hogy valami nem úgy áll rajtuk, ahogy kéne. Ilyenkor természetesen a bátor delikvensek megkapják, hogy  rövidlátóak és hülyék, de aztán a Fönöki bőrfotel vécében egymaga aggódva nézegeti, hogy tényleg nem úgy feszül a szoknya, ahogyan kéne.

Mindazonáltal a Főnöki bőrfotelek nehezen birkóznak meg a tudattal, hogy mások megunt, levetett ruháit hordják, ezért ha tehetik, ritkán mennek turkálóba vagy ha mégis, akkor csak a teljesen újnak látszó, még a külföldi árcímkét magukon viselő darabokra vadásznak. Inkább kevesebb ruhájuk legyen, de az jobb.

Lábbelik: szoros, hegyes orrú, ha fűzős, akkor nagyon szorosan bekötve, több csomóval is, hogy még véletlenül se oldódjon ki. Főleg fekete.

Ékszerek: acél, arany, ezüst vagy platina. A bizsuktól falra másznak, komolynak és hiteltelennek tartják azokat, aki túl sok ékszer viselnek. Fontos számukra a karóra.

Színek: fekete, kompromisszumok nélkül. A sötétkék és a barna nem hozzájuk illik, a szürke pedig nagyon nem. Nőknek vörös vagy tiszta, telített színek. Ha fehér, akkor csakis vakítóan az lehet.

Táska: nagy legyen és többnyire négyszögletes és bőr. Egy táska mind fölött. Ha nincs benne semmi, akkor is látszódjon, hogy sok fontos dolognak van helye benne. A laza “szütyőket” ki nem állhatja.

A Hokedliket többnyire könnyű felismerni mozdulataikról, arckifejezésükről vagy ruházatukról. Van bennük már első blikkre is valami “szürke kisegér” érzet, illetve az, hogy csak nagyon félve vállalják fel saját egyéniségüket. Időnként megfigyelhető, hogy kényelmetlenül érzik magukat az öltözetben, amit viselnek. Sokszor szinte kényszeresen igazgatják a ruházatukat, hogy minden tökéletesen álljon, de ha véletlenül úgy áll, akkor is meggyőződnek róla még többször is.  A Hokedlik továbbá hajlamosak lehetnek arra, hogy szégyenlősségükben behúzzák a nyakukat, és más jegyekhez képest szívesebben viselnek garbónyakú felsőket, vagy ha tehetik, az ingüket teljesen begombolják.

Bár a Hokedlik sem halvérűek és olykor egészen erős szexualitással rendelkeznek, csakhogy ezt az öltözködésükkel kevéssé érzékeltetik. Sokszor a kelleténél többet is elrejtenek, így az egészséges titokzatosságon túlmenően már egészen zárkózottnak tűnhetnek, és így nehezen vetetik magukat észre akkor is, ha valójában párt keresnének és titokban alig várják, hogy ledobhassák a bársonyzakót és a gyapjúpulcsit és a kényelmes pamutbugyit. A Hokedliknek nagyon magasak az elvárásaik önmagukkal szemben, és halálosan rettegnek attól, hogy nemkívánatos érdeklődés középpontjába kerüljenek, ezért sugározzák öltözködésükkel azt, hogy nem akarnak áthágni semmiféle normát még véletlenül sem.

Ez a folytonos “biztonsági játék” a hétköznapokban, az irodában remekül beválik, viszont visszacsap akkor, amikor saját magukat kellene reprezentálni, vagy a dress code látványosabb öltözékeket ír elő. Amikor selymet és csillogó anyagokat kell viselni és az estélyihez már nem vehetik fel a kényelmes félcipőjüket. Ilyenkor a Hokedlik hajlamosak lehetnek mások hatása alá kerülni teljesen, és olyasmit magukra aggatni a szomszéd vagy az anyós tanácsára, ami lehet hogy az unokahúguknak jól állna, de az ő személyiségükkel nincs harmóniában. A Hokedli jellemzően az a típus, aki ha kap a világ végi nagynénitől karácsonyra valami rettenetesen béna ruhadarabot (például rénszarvasos pulcsit – mint a Bridget Jones naplójának elején Mr Darcy), azt is következetesen viselni fogja egész évben ahelyett, hogy rohanna a két ünnep között kicserélni valami dögösebbre. Éppen ezért megbízható, jó stílusérzékű barátok, vagy akár egy fizetett stylist tanácsait érdemes követniük, mert túlzott jóhiszeműségük és alacsonyabb önbizalmuk miatt nehezen találnak rá a saját stílusukra. Ha viszont sikerül, az a kisugárzásukra is jó hatással lesz.

Lábbelik: kényelmes, és lehetőleg lapos sarkú. A Hokedlik a túl magas tűsarkakon imbolyogva bizonytalannak érzik magukat, ezért inkább járnak mondjuk balerinacipőben akkor is, ha az kevésbé elegáns.

Ékszerek: szívesen viselik azt, amit ajándékba kapnak, de maguktól ritkán szabadulnak be a bizsuboltokba. Az órát viszont fontosnak tartják.

Színek: pasztellek és inkább barna, mintsem fekete. A tűzpiros ritkán passzol a személyiségükhöz, inkább a harmonikusabb, visszafogottabb színösszeállításokat kedvelik.

Táska: többnyire csak egy-kettő van, és azt viszik magukkal mindenhová, amíg teljesen el nem kopik.

Válasz írása